"1943. január 12-én a 2. magyar hadsereg által védett 200 km hosszú Don-menti terepszakaszon (Voronyezsnél) is támadásba lendültek a jelentős páncélos erőkkel támogatott szovjet hadosztályok. A túlerejű offenzíva már az első napokban több helyen áttörte a hiányosan fölszerelt magyar csapatok védővonalát. Az eredetileg több, mint kétszázezres magyar hadsereg, amely már az előző hónapok hídfőcsatáiban is jelentős veszteségeket szenvedett (25-30 ezer fő), hatékony légierő és légvédelem, kellő számú páncélos-egység és páncélos-elhárító fegyver hiányában - de egyéb hadieszközökben és ellátmányban is problémákkal küszködve - fokozatosan tért vesztett, darabokra szakadt, megsemmisült... A kemény hidegben (-40 fok) megfelelő téli ruházat nélkül harcoló, majd visszavonuló/menekülő katonákat az ellenséges golyókon kívül a fagy is tizedelte: több tízezren maradtak holtan a hófödte csatatereken... 

Magyarországnak nem volt - közvetlen - oka a Szovjetunió elleni hadbalépésre. Politikai vezetésünk döntését az a meggyőződés motiválta, hogy az első és második bécsi konferencián német támogatással visszakerült területek (Felvidék és Észak-Erdély) megtartásához szüksége volt a németek további jóindulatára..." 

E napok története a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartozik.

(Forrás és fotó: magyartudat.com.)

(Fotó: mezohir.info.)
 
Mezőfalván január 12-én, vasárnap délelőtt 9 óra 30 perctől, közvetlenül a templomi mise után, a templomkertben - illetve a II. világháborús emlékművünknél tartottak megemlékezést e szomorú történelmi eseményről, melynek hercegfalvi áldozatai is voltak... 
Bővebben erről olvasható: ITT.