1849. október 6-án...
Méltatlanul keveset, a kelleténél sokkal kevesebbet beszélünk azokról a történelmi alakjainkról, akiket 1849. október 6-án (vagy előbb és később) kivégeztek azért, mert hűek voltak és maradtak hazájukhoz, azt rendületlenül tűzön-vízen át szolgálták...
„Voltaképpen azt kivéve, midőn a girondisták Robespierre bárdja alá kerültek, napot nem szennyeztek be oly nemes lelkű emberek kivégzésével, mint 1849. október 6-án” - írta Pulszky Ferencné, az osztrák polgárlányból magyarrá vált Walter Terézia a magyar szabadságharcról elsőként Londonban megjelent emlékiratában, a jakobinus terrorista zsarnokokhoz hasonlítva Ferenc Józsefet és kormányát.
Joggal, mert Magyarországon addig nem tapasztalt terrorhullám söpört végig 1849 őszén és telén. Az ifjú Habsburg-uralkodó által I. Miklós cárnak kézcsókkal megköszönt orosz katonai segítségnyújtás következtében a magyar szabadságharcot nagy nehezen leverő Habsburg-udvar célja nem „csak” a bosszú volt - meg akarta fosztani Magyarországot politikai és katonai elitjétől, hogy képtelenné tegye egy újabb önvédelmi háborúra.
A Ferenc József osztrák császár, egyben törvénytelen magyar király által jóváhagyott, és Haynau táborszernagy, a „bresciai hiéna” által levezényelt kegyetlen megtorlás százhetvenkét éve ért a tetőpontjára. 1849. október 6-án - az utolsó magyar erőd, Komárom fel- és átadása után két nappal - Aradon kivégezték a magyar honvédsereg tizenhárom parancsnokát.
Hajnalban főbe lőtték Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Schweidel József tábornokokat és Lázár Vilmos ezredest, utánuk felakasztották Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knezic Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly tábornokokat.
És aznap Pesten főbe lőtték Batthyány Lajost, az első független magyar felelős kormány miniszterelnökét.
A magyar szabadságharcban való részvételéért ugyancsak Aradon végezték ki Ormai (Auffenberg) Norbert és Kazinczy Lajos honvéd ezredeseket (augusztus 22-én, illetve október 25-én), majd Ludwig Hauk alezredest is Aradon akasztották fel (1850. február 19-én).
A tizenhetedik aradi vértanúként kell emlékeznünk Lenkey János honvéd tábornokra (a Galíciából 1848. május végén huszárszázadával hazaszökött-, Petőfi által versben megörökített kapitányra), akit Aradon tábornok társaival együtt állítottak hadbíróság elé, de a per folyamán megőrült, emiatt nem ítélték el. Ő is Aradon, a börtönben halt meg 1850. február 9-én.
Haynau több ezer katonai és polgári személyt kívánt kivégeztetni, hogy „gyökerestől irtsa ki a gazt”, és „intő példát szolgáltasson minden jövendő forradalomnak”.
A bécsi udvarból irányított hadbírósági megtorló gépezetnek végül több mint százhúsz ember esett áldozatul Magyarországon, ám az 1849 nyarán-őszén agyonlőtt, felkoncolt katonák és polgárok száma több százra tehető és ki tudja, hány embert vertek agyon a vérszomjas román és szerb „felkelők”. A szabadságharc leverését követő megtorlás majd egy évtizedig tartott - több mint ezer embert bebörtönöztek, ötvenezer honvédet és tisztet pedig közlegényként évekre besoroztak a császári hadseregbe -, de a legsötétebb nap 1849. október hatodika volt.
A szabadságharcosok hőstetteire és áldozatára való emlékezés nem csak a múltról, rólunk is szól: hitet és erőt adhat itt és most úgy cselekednünk, hogy egyénként és közösségként is magyar nemzetként megmaradjunk.
(Forrás: magyarhirlap.hu.)
(Kép: szekhelyek.szek-helyek.ro.)
Október 6-án az 1848/49- es szabadságharc utolsó napjainak tragikus eseményeire emlékezve idézzük fel a hőseink utolsó szavait:
Aulich Lajos: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.”
Damjanich János: „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”
Dessewffy Arisztid: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok…Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”
Kiss Ernő: „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”
Knézich Károly: “Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”
Láhner György: „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!”
Lázár Vilmos: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”
Leiningen-Westerburg Károly: “A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”
Nagy-Sándor József: „De rettenetes volna az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”
Poeltenberg Ernő: „Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”
Schweidel József: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalmár, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”
Török Ignác: „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak őt szolgáltam.”
Vécsey Károly: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt."
„Isten nem ver bottal” - sokszor halljuk, sőt mondjuk ezt a rövid, ám annál velősebb mondatot. A most következő írás voltaképpen azt támasztja alá, hogy ezt senkinek sem szabadna elfelejtenie...
„Október 6-án nemcsak Aradon voltak kivégzések. Ezen a napon Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnököt. Egy babonás jövendölés forgott közszájon Ferenc Józseffel kapcsolatban. Azt tartották, hogy a császár famíliájának 13 áldozattal kell bűnhődnie az aradi vértanúkért. Aki nem hisz a jóslatokban-átkokban, azt is bizonyára elgondolkoztatja, hogy mit mért a sors a későbbiekben az uralkodóra és családjára.
Ferenc József első gyermeke, Zsófia 1857-ben, alig több mint 1 éves korában meghalt. (1.)
Sógornője, Charlotte mexikói császárné 1867. márciusában megőrült. (2.)
Alig két héttel később Habsburg Matild főhercegnő tűzhalál áldozata lett. (3.)
Újabb két hétbe se telt, és Queretaróban agyonlőtték Ferenc József öccsét, Miksa császárt. (4.)
1889. január 30-án következett be a mayerlingi tragédia, amikor Rudolf trónörökös lett öngyilkos. (5.)
1891-ben a tengereken eltűnt a főhercegi rangjáról lemondott furcsa Habsburg, Nepomuk János Szalvátor, aki az Orth János nevet vette fel. (6.)
Lovasbaleset áldozata lett Vilmos Ferenc Károly főherceg. (7.)
Vadászbalesetben elhalálozott Ferenc József unokatestvére, László főherceg. (8.)
Tűzvész áldozata lett Zsófia főhercegnő, Ferenc József sógornője. (9.)
1898. szeptember 10-én Genfben egy Lucheni nevű anarchista leszúrta Erzsébet királynét. (10.)
Mérgezésben meghalt a 19 éves Klotild főhercegnő. (11.)
Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Chotek Zsófiát. (12 és 13.)”
(Forrás: parameter.elosoft.com.)