Régóta lóg már a levegőben egy nyílt, mély lélegzetű, őszinte beszélgetés az idén 101 éves labdarúgó egyesületünk helyzetéről. Nagyon sok a találgatás, a feltételezés, a pletykák alapján történő megítélés - talán ezek jó részét tisztába tudjuk most tenni. Cseke Ottó, a Medosz SE elnöke a "vendégünk", ki mind a tizenöt felmerülő témakörre készségesen, nyíltan és őszintén válaszolt. Az első részben négy területet tekintünk át - melyek igencsak összefüggnek.
1. A jelenről.
- Jelenlegi helyzetünk nem túl rózsás. Anyagi értelemben a tavalyi évet egymillió forint hiánnyal zártuk, leszámítva büntetéseinket, melyekről lesz még szó. Olyan értelemben szerencsés viszont a helyzetünk, hogy most minden csapatunk játékoskerete megfelelő létszámú és rengeteg a helyi kötődésű futballista. Minderre pedig igenis lehet építenünk! Nagyon sok szülő bizalommal fordult klubunk felé és idehozta a gyermekét futballozni, sőt pozitívan áll fel egy-egy edzés vagy mérkőzés után mondván, hogy jó itt és szívesen jön holnap is. Remek példa erre nyári focitáboraink sikere. Évről-évre egyre többen élnek ezzel a felkínált lehetőséggel. Úgyhogy idén is szeretnénk minél több tábort szervezni, már amennyire a járványhelyzet ezt engedni fogja. Körülbelül 190 futballistánk van a tizenegy csapatban, ami óriási szám.
2. A költségvetésről.
- Költségvetésünk fix pontját minden évben az önkormányzati támogatás jelenti, ez évente négy és fél millió forint. Nem szerencsés az, hogy csak Önkormányzatunkra tudunk stabilan támaszkodni, hiszen sajnos Mezőfalván, más településekkel ellentétben, a vállalkozói szférából nagyon kevesen képesek vagy hajlandóak a község labdarúgását anyagilag támogatni. Egyesületünk tizenkét-tizenhárom millió forintos költségvetéssel dolgozik éves szinten. Ebben csak a kötelező kiadásokról van szó, így például a rezsi- és utaztatási költségekről, az edzők béreiről, a pályánk-, az épületünk-, valamint eszközeink karbantartási- és javítási költségeiről. Futballistáink nem kapnak anyagi juttatást. Jelen pillanatban tehát tizenegy csapatunk van, köztük két női, mert nagy örömünkre erre is volt igény! Úgyhogy összeadódnak a kiadások. Sajnos nem megoldott a takarítás folyamata, nincs gondnokunk sem, és bizony nagy szükségünk lenne egy ügyintézőre is. Pedig annak idején ezek a posztok adottak voltak. Igen ám, de akkoriban volt egy főszponzorunk, egy vállalkozó, aki biztosította ezeknek az embereknek a bérét. Általában ezekkel a segítőkkel (takarító, gondnok-karbantartó, ügyintéző), akik úgymond kiszolgálják a létesítményt és a klubot, a legtöbb megyei I-es és II-es gárda rendelkezik. Sajnos mi nem. Ennek pedig meg is érezzük minden hátrányát... És itt zárul be a kör: ha az önkormányzat tud segíteni, és küld mondjuk közfoglalkoztatottakat, akkor jobban mennek a dolgaink, ha nem, akkor nem. Igaz ez anyagi értelemben is: ha az éves támogatás valamilyen okból karcsúsodik, akkor máris nagy bajba kerülünk, és ennek következtében akár csapatot vagy csapatokat is meg kell szüntetnünk... A tavalyi évben például nem kaptuk meg a teljes támogatást a Covid-járványra hivatkozva, jóllehet szinte végig dolgoztuk az idényt. Az így keletkezett egy-másfél milliós hiányt most bizony nagyon megérezzük!
3. A költségvetési ollóról.
- Feltűnhet a kedves olvasónak, hogy az önkormányzati támogatásunk és az éves költségvetésünk között komoly rés tátong. E „résbe” lehetett sorolni a belépőkből befolyó összeget, ami ugye most a járványhelyzet miatt teljesen eltűnt, ez mintegy félmillió forint éves szinten. A Sportbüféből is nagyságrendileg hasonló összeg jutott, ez is szertefoszlott. Beszélhetünk még a Búcsúról, melynek helybérleti pénze hozzánk érkezik, ami nagyságrendileg százötvenezer forint. Tavaly ezt meg tudtuk tartani. A GWE Budafilter KFT. pedig évente egymillió forinttal támogat minket, amit ezúton is köszönök. Ám még mindig maradt „lék”, amit valahonnan be kell tömni, és ez a „tömés” nem ritkán az én zsebemből vándorol oda, ugyanis nincs több támogatónk...
4. A pénz problematikájáról.
- Nem árulok el nagy titkot: az egyesületnek a legnagyobb problémája, hogy pénz kell! Ami nincs... Társadalmi munkát nagyon kevesen vállalnak. Egyszerűen jelenlegi helyzetünkben képtelenek vagyunk gondnokot, ügyintézőt vagy takarítónőt alkalmazni. Annak idején volt egy megállapodás az Önkormányzattal, nevezetesen, hogy ők gondozzák a füvet, és adnak egy takarítót. Ezek nagy segítséget jelentenének! Ez azonban már négy-öt éve nem valósult meg. Persze el kell mondani azt is, hogy az Önkormányzat is szűk mezsgyén mozog, szűkösek a lehetőségei például a közmunkaprogram tekintetében, az emberek számában és minőségében is, tehát sehol sem könnyű a helyzet. Ha már itt tartunk, az Önkormányzat részéről feltétlenül kiemelném Bencze Éva pénzügyi vezetőt és Nagyné Tünde pénztárost, akik ahol csak tudnak, segítenek nekem, nekünk.
(Folytatjuk.)