Cseke Ottó, a Medosz SE elnöke a "vendégünk", ki mind a tizenöt felmerülő témakörre készségesen, nyíltan és őszintén válaszolt. Itt a második rész.
 
 

5. A múltról.

- A Medosz SE elnöki tisztét 2004., április 6-án vállaltam el. A felkérők, az akkori önkormányzat tagjai jól tudták, hogy sportszerető vagyok, családi kötődésem is van a klubhoz, és azt is tudták, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy jól menjenek a dolgok. Ismertek: ha valamit elvállalok, azt meg is csinálom. Még akkor is, ha saját károm származik belőle... Így van ez azóta is. Az elmúlt pár év viszont nagyon megtépázta a kedvemet, a lendületemet. Két és fél évvel ezelőtt még a megyei I-ben játszottunk, és támogató is érkezett, akinek komoly és hosszú távú tervei voltak, ám tevékenysége csupán fél évig tartott, aztán hirtelen vette a kalapját és távozott. Mi meg magunkra maradtunk és kaptam eztán csőstül a szidalmakat... Onnantól mélyrepülésbe kerültünk, megjártuk a megyei III-at is, most megyei II-ben játszunk.

 

6. Személyi vonzatról.

- A magam részéről úgy érzem, hogy létezik egy személyemet érintő, keresztbetevő „csakazért sem”... Persze lehet, hogy nincs igazam és tévedek, senkit sem szeretnék gyanúsítani, de én ezt érzem. Nagy probléma, hogy sokszor olyan emberek kiáltanak kígyót és békát a Medosz SE-re és személy szerint rám is, akik nem látnak bele az klub életébe, így aztán azt sem tudják, hogy miről beszélnek. Csomó fals és igaztalan, alaptalanul rossz hírt terjesztenek ezek az egyének, ezzel pedig komoly károkat okoznak. Az elmúlt két évben különösen kirajzolódott ez a jelenség, amikor is a személyemet igen sok méltatlan sárdobálás és indokolatlan rágalom érte. Nyilván ideig-óráig ezt az ember tűri, de eljöhet az a pont is, amikor kellőképpen meg fogom adni ezekre a válaszokat...

 

7. A pályákról.

- Pályánk annak idején igen híres és nagyon szép volt. Előfordult, hogy NB I-es csapatok (Dunaferr, Videoton) is jöttek edzeni hozzánk. Akkoriban elsősorban mérkőzéseket játszottak rajta. Ma sajnos nem így van. Manapság mind a tizenegy csapatunk ezen edz és játszik, ami korántsem ideális állapot. Ezt a mennyiséget pedig képtelenség egy pályának kibírnia. A miénk sem bírja. Ősgyepről beszélünk, ami nagyon hamar regenerálódik, de ilyen terhelés mellett hiába. Joggal merülhet fel, hogy hiszen volt edzőpályánk. Van is, ám siralmas állapotban. Rengeteg a vakondtúrás rajta, a járatok pedig csapadékos időszakban lényegében beszakadnak, ezáltal rendkívül balesetveszélyessé vált a pálya, amiért nem tudjuk használni. Megpróbáljuk ezt valahogy rendbe tenni, a járatokat feltölteni - tervezünk társadalmi munkára is toborozni embereket és van erre úgynevezett TAO-pénz is, amit megpályáztunk és meg is nyertünk, ám ennek lehívásához önrész kellene. Még ez sem lenne megoldhatatlan probléma, ám ahhoz, hogy ezzel a lehetőséggel élni tudjunk, előbb ki kell fizetni a büntetéseinket... 

 

(Folytatjuk.)